A majonéz a modern fogyasztói társadalmat pillanatok alatt romokba tudja dönteni.
Majonézt manapság már a legelszántabb nagymamák sem készítenek, a tubusos majonéz így lassacskán etalon lett, valójában az emberek többségének nincs is fogalma se arról, hogy milyen az igazi majonéz íze, vagyis arról, hogy a majonéz mint olyan az tulajdonképpen mi is. Magára valamit is adó gasztronáci azonban élből utasítja vissza a tubusos majonéznek még a gondolatát is, és jól teszi, mert a majonéz, miközben romokba dönti a modern fogyasztói társadalmat, kiváló alkalmat nyújt a gasztronácinak az öntömjénezésre, a tudatos fogyasztó szerepében való tetszelgésre, valamint az önelégült höccögésre bajusz alatt is, és, jól tudjuk, aki embereknek főz, az pontosan ezeket a dolgokat keresi. Be szép is hát, hejj, mikor a vendég belenyal a salátába, és azt mondja, mmmm, mi ez az öntet?, és erre az alkotó gasztronáci önelégülten azt höccögi, hogy: majonéz. Ekkor a vendég szeme kikerekedik, és az alkotó gasztronáci menten elmagyarázza, hogy hát kérlek szépen, veszel egy tojássárgáját, elkevered egy kiskanál (dizsoni!!) mustárral, sózod, borsozod, majd kis adagokban hozzáöntögetsz olajat, közben habverővel energikusan habverőzöd, pont úgy, mintha habot vernél, és akkor ez lesz a majonéz, 3 percig tart az elkészítése, friss, ízletes, és olcsóbb mint a bolti. Ekkor a vendég elgondolkozik a fogyasztói társadalom visszásságain, és megfogadja, legközelebb ő is házi majonézt készít az asszonynak, hahó, lesz majd csodálkodás.